Jászárokszállási gyökerek 1.

Aki rendszeresen figyeli az oldalt, az már tudhatja, hogy Kerekegyháza területének egy része  korábban Jászárokszállás pusztája volt. Községünk alapítói nagyjai, balatoni Farkas János és Móczár Antal is Árokszállásról települtek ide mintegy 150 éve, s jobban belegondolva mindez nem is volt olyan rég. Nagyapáink nagyapjai még hallhattak minderről a nagyapjuktól. :) A kapcsolat a két település között elég hamar megszakadt, melynek hatalmi okai voltak, de erről bővebben egy későbbi blogbejegyzésben. Azonban vitathatatlan tény, hogy Árokszállás nélkül nem lenne a mai Kerekegyháza sem, ráadásul a két település kicsit több, mint 100 km-re helyezkedik el egymástól, így méginkább érdekesek a közös gyökerek, mely összekötik őket. Ez a gondolat vezérelt bennünket, amikor elterveztük, hogy ellátogatunk az "anyavárosba".

 Jászárokszállásról röviden: Jász- Nagykun Szolnok megye északi határán fekszik, lakosainak száma most 8000 főhöz közeli. Ipara jónak mondható, és két nagyobb város, Jászberény és Gyöngyös is közel található hozzá. Területe majdnem megegyezik Kerekegyházáéval, mindössze egy négyzetkilométernyi a különbség.

 A város központjába érve rendezettség és tisztaság fogadott minket, ez volt az, amire rögtön felfigyeltünk, majd néhány központi épület mellett elhaladva a következő feltűnő dolog az volt, hogy viszonylag kis területen mennyi-mennyi emléktábla, emlékmű helyezkedik el. De jobban belegondolva nem is meglepő, hiszen ez is arról árulkodik, hogy a jászok mennyire nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományőrzésre, az őseik tiszteletére.

 Ezután a temető felkeresésére indultunk, nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy áttelepült családneveket találjunk. Ez többé-kevésbé sikerült is, bár utólag belegondolva sokkal többre számítottunk, de a napokban bukkantam rá egy adatra, ami talán megmagyarázza a dolgot: Jászárokszállásról 10 család telepedett le Kerekegyházán. Ehhez mérten találtunk rengeteg Farkas (balatoni Farkas is), Móczár, Pethes, André, Görbe vezetékneveket.

Jász-Ház

A nap végére egy gyorsbejelentkezős Jász Múzeum-látogatás maradt, ami egyrészt tájház, másrészt helytörténeti gyűjtemény is. Mindkettő funkciójában gazdagon felszerelt és karbantartott, annak ellenére, hogy sajnos manapság egyre kevesebb érdeklődés mutatkozik az effajta látnivalók iránt.  Egy nagyon kedves, a  helyi Művelődési Házban dolgozó hölgy fogadott minket, akitől tátott szájjal fogadtuk az információkat, és szerencsére ő is nagy érdeklődést mutatott kis városunk irányába. Ő volt az egyetlen ember, akivel beszéltünk Jászárokszálláson (eddig :) ), de reakciója és elmondása alapján a két város közötti kapcsolat nem mondható közismertnek.

Érdemes itt megemlíteni egy harmadik helységet, Újireget. Újireg megint teljesen más tájon fekszik, nem messze a Balatontól, s 400 főnél is kevesebben lakják. Ez a kis falu valóban testvéri kapcsolatban áll Jászárokszállással, hiszen 1930-ban 80 jász családok települt oda, gazdasági okokból, s a lakosság a mai napig büszke jász hagyományaira. Jászárokszállással aktív baráti kapcsolatot ápolnak.

Jászárokszállás címere

Kerekegyháza címere

 Látván a jászok nyitottságát és múltjuknak tiszteletét, izgalmas belegondolni abba, hogy a jövőben "hazatérő" vendégekként láthassuk egymást városainkban!