2013. március 28., csütörtök

Támadások a Kerekegyházi zsidó lakosok ellen


"1921 augusztusában a kerekegyházi izraeliták folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve. 17-éről 18-ára virradó éjjel beverték több zsidó lakos ablakát. A csendőrség már másnap elfogta a tetteseket (Czarból Ferenc községi tanítót és három másik férfit), de később szabadon engedte őket. Ezután sűrűn ismétlődtek a hasonló esetek a községben. Werkner Aranka ablakait például heti rendszerességgel zúzták be. A hónap közepén egyenruhások lepték el Mannheim malomtulajdonos udvarát, ketten behatoltak a házába is. Ott pisztolyt szegeztek a Mannheim lányára, és a szülők szeme láttára megerőszakolták. A lány beleőrült a tortúrába. Az apát megfélemlítették, nem mert bűnvádi eljárást kezdeményezni."
(Forrás: A PIH Jogsegítő Irodáján  1921. 08. 25-én felvett jkv.  (Gombos Adolf). MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.; Dr. Dombóváry Géza levele a királyi főügyésznek, 1921. aug. 30. MZSL PIH-I-E, B 10/3. doboz.)

Kiegészítés: a jegyzőkönyvben említett Werkner Aranka már szerepelt egy korábbi bejegyzésben, sírja ma is megtalálható a kerekegyházi temetőben. 

Fleischer Adolf és Werkner Aranka sírja
 

2013. március 27., szerda

Petőfi Sándor és Kerekegyháza kapcsolata

Mielőtt még elhamarkodott találgatásokba kezdene a kedves Olvasó: nem, Petőfi nem született Kerekegyházán, sőt még a szülei sem és még csak vendéglátói tevékenységet sem végeztek itt. :)
A bejegyzés címében említett kapcsolat inkább csak Petőfi Sándorhoz köthető...
Na de térjünk is a lényegre: néhány nappal ezelőtt, amikor friss képeket készítettem az előző két bejegyzéshez, teljesen véletlenül felfigyeltem egy sírra. Egy bizonyos Pesity Imre van megnevezve rajta, neve alatt pedig ez áll: "borosberényi plébános". Ez kíváncsivá tett, lefotóztam tehát a szóban forgó sírt: 

Pesity Imre borosberényi plébános 1875-1942

Pár nappal később csak kíváncsiságból rákerestem az interneten, hogy mit is lehetne róla megtudni, amikor is rábukkantam a következő cikkre a Magyar Nemzet Online-on (Hanthy Kinga tollából):

Soha nem jártál a Bajkál-tónál, de még Oroszországban sem, mondta Irénke néni Lajos bácsinak. Nemcsak a család, a felesége sem hitt a magát Petőfi-kutatónak valló Barátosi Lénárth Lajosnak. A Petőfi-legenda egyik ősatyja és megkerülhetetlen hivatkozási forrása Barátosi Lénárth Lajos, aki 1909-ben Csitában állítólag arról szerzett tudomást, hogy a Bajkál-tó közelében található egy Kerezs, azaz Körös nevű falu, ráadásul a települést egy bizonyos Petrovics őrnagy alapította. Barátosi tehát odautazott tájékozódni, s e látogatás alapján számolt be arról, hogy a cári sereg fogságába esett és Szibériába hurcolt Petőfi falut alapított, sőt verseket is írt ott.A barguzini legenda szárba szökkenése után a fenti információk több hazai újságban is megjelentek, akadt, aki tudni vélte, hogy Barátosi Anton Otto von Geck expedíciójával járt Ázsiában a Bajkál-tó mellett, ott találkozott azzal a Dragomanov nevű orosszal, aki elmondta, hogy raboskodott arrafelé egy Petőfi Sándor nevű őrnagy, aki a hadifoglyokkal megalakította a Kerezs nevű községet, amelyet később Iliszunszknak neveztek (ma Barguzin külvárosa). Barátosi naplót vezetett, amelynek eredetije állítólag ma is megvan, sőt hozott haza a száműzetésben keletkezett Petőfi-verseket is, amelyeket átadott a Petőfi Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémiának és a hadügyminisztériumnak, mára azonban a dokumentumok szőrén-szálán eltűntek.Nem Barátosi találmánya volt a szibériai hadifogság, hiszen a csatatéren eltűnt költőt évtizedekig keresték a honfitársak, ám talán ő volt az első, aki a jelek szerint tudatosan hamisított e tárgykörben.A Magyar Nemzet Magazinját megkereste Barátosi Lénárth Lajos unokahúga. Elmondása szerint sem a felesége, sem a családja nem hitt Barátosi meséinek, szélhámosnak tartották a férfit.Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái című lexikonjában a Barátosi előnevet viselő Lénárth Lajos is megtalálható a címszavak között, mégpedig a tizennyolcadik kötetben, amelyet már Viczián János rendezett sajtó alá. Eszerint hősünk 1892-ben született az Arad vármegyei Radnán (Máriaradnán), foglalkozását tekintve műszaki tisztviselő volt. Iskoláit Lippán, Gyergyószentmiklóson és Nagyszebenben végezte. Érettségi után Kufsteinba ment, ahol 1911-ben feleségül vette báró Vetscherra Saroltát, aki 1913-ban gyermekszülésben meghalt.Lénárth Lajos végigharcolta az első világháborút, háromszor sebesült meg, majd tizenhat hónapi olasz hadifogságból hadirokkantként tért haza 1919-ben. A kommün alatt Vörös rózsa című verse miatt előbb bebörtönözték, majd halálra ítélték. A kivégzéstől a román bevonulás mentette meg. Hazatért Gyergyószentmiklósra, később Penc község jegyzője lett.A lexikon közlése szerint Barátosi, aki a Berzsenyi Irodalmi Társaság rendes tagja volt, 1934-től Kerekegyházán élt. Gulyás innen nem tudta követni az életutat, unokahúga azonban ki tudja egészíteni az életrajzot. Mint elmondta, Barátosi Lénárth Lajos a tíz esztendővel idősebb Jäger Irénét, apai nagynénjét vette feleségül, de gyermekük nem született. A családban az a hír járta, hogy a csúnya lány a hozománya miatt kelt el. Jäger Iréne, Erzsébet és az 1888-ban született József anyjuk második házasságából származott, volt egy féltestvérük is, Pesity Imre, aki Kerekegyházán szolgált plébánosként. Az ifjú pár így került a plébánoshoz, aki élete végéig, 1942-ig eltartotta őket. Irénke vezette a háztartást, de a hatalmas kertnek nem viselték gondját, meséli az unokahúg. Barátosi Lénárth Lajos soha nem dolgozott, a családtagok előtt mérnöknek adta ki magát, de ezt nem hitte el neki senki, miként nem adtak hitelt az ázsiai utazás meséjének sem, vagyis a magát Petőfi-kutatónak hirdető férfiút a kortársak, a Petőfi Társaság és a család is szélhámosnak tartotta.Gondoljuk meg: Barátosi 1909-ben mindössze tizenhat-tizenhét esztendős volt, aligha képzelhető el, hogy eljutott volna Csitába, hiszen világéletében olyan szegény volt, hogy pénze sem lehetett egy ilyen utazásra. Egész életében eltartották, mert soha nem dolgozott. Pedig Barátosi szívesen kérkedett azzal, hogy látta Petőfi Sándor sírját, mutogatta az erről írt cikkeket. Amúgy pedig csak verseket írogatott. Több könyve is megjelent, Felhők címmel verseket, Solymos nagyasszonya címmel pedig elbeszélő költeményt adott közre. A tászoktetői rovásírásról című, Gyomán 1942-ben kiadott munkája az utóbbi években több antikvár könyvárverésen is felbukkant.Barátosi Lénárth Lajos többször elhagyta feleségét, Jäger Irénét, aki végül Pestre költözött, ahol unokahúga ápolta és tartotta el. A család ismeretei szerint a férfi végül a barátnőjével Tabra költözött, ott halt meg az ötvenes években. Egyébként az 1883-ban Apatinban született Jäger Iréne is irodalmár volt, Daloló szívek címmel egy könyve is megjelent (Pápa, 1935), színművei és regényei viszont kéziratban maradtak.Mielőtt azonban végleg leszámolnánk a Barátosi Lénárth Lajos-féle koholmányokkal, talán érdemes említést tenni egy kiváló magyar tudósról, Barátosi Balogh Benedek etnográfusról, aki a budapesti Néprajzi Múzeum és a hamburgi Néprajzi Múzeum támogatásával négyszer utazott a Távol-Keletre. Hihetetlenül gazdag tárgyi anyagot gyűjtött össze, tapasztalatait, úti élményeit több könyvben írta meg: Bolyongások a mandzsur népek között (1927), Kína lelke (1927), Japán, a felkelő nap országa (1930), Mongolok–burjátok (1930). Gyűjteményének egy része valószínűleg orosz múzeumokban található, de a többi szerencsére itthon van, a Néprajzi Múzeumban. Barátosi Balogh 1904-ben Japánban járt, 1908–1909-ben az Amur vidékén gyűjtött, elsősorban az olcsák és a goldok (nanajok) között, 1911-ben Oroszországban és Szibériában kutatott a zürjéneknél és a szamojédoknál, végül 1914-ben először Japánba utazott az ajnuk közé, majd az Amur vidékére látogatott, hogy kiegészítse korábbi gyűjtéseit.Zárjuk le a Petőfi-kérdést Krúdy Gyula szavaival: „Most már mindörökre belépett a magyar titkok közé, akinek megfejtésén még sokszor elmereng az álmodozó magyar. Valami földöntúli rejtélyes szellem járt a háta mögött, hogy a lábnyomait elrejtse azok elől, akik majd sírva keresésére indulnak a nemzet legszebb fiának. Valamely nemzeti babona, ősi mítoszainkból, pogány vallásunkból maradott csodatevés gondoskodott arról, hogy sohase tudjuk feltalálni őt, mikor azt hittük, hogy már a közelébe értünk, ahol a szívverése van, levegőt fogott a kezünk.” 

A kapocs Kerekegyháza és Petőfi Sándor között tehát egy Petőfi-kutató, Barátosi Lénárth Lajos, aki a cikk szerint Kerekegyházán is élt, ráadásul nem másnál, mint a bejegyzés elején említett Pesity Imrénél. Itt és most talán nem mennék bele Barátosi és kutatásainak megítélésébe, amik talán éppen annyira színesek, mint a mára már számtalannak is mondható Petőfi-legendák.


Kérem, aki tud bármit a témával kapcsolatban, vagy ismer olyan embert, aki rendelkezik bármiféle információval, jelentkezzen az oldal jobb tetején olvasható email címen! Köszönöm!

2013. március 24., vasárnap

Zsidó temető Kerekegyházán

A zsidó temető Kerekegyházán a mai, Jókai utcai temetőben található, a temető egy kis darabkájaként, viszonylag kevésbé látogatott helyen, a főbejárathoz képest a temető túlsó végében. Mindösszesen 10 db síremléket őriz, úgy tűnik, hogy látogatva nincsenek ezek a sírhelyek, ennek ellenére a temető ezen sarka (is) szép rendben van tartva.

Zsidó temetőrészlet 2013. márciusában

Sajnos a sírfeliratok nagy része nehezen, vagy egyáltalán nem olvasható, valamelyiken még a név sem vehető ki. A sírok képei egyenként:



"Itt nyugszik Werkner Simon 1835-1902
 
és neje Eisler Emma 1848-1918
 
Eisler Márton 1811-1900
 
Béke poraikra
 
Gyászolják gyermekeik"


  "Itt nyugszik Singer Laura
élt 25 évet
meghalt 1907. december ?
béke poraira
E síremléket emeltették

szerető szülei

???"







"...

Singer Józsika

..."


"Fleischer Adolf

Szül: 1881. ápr. 27.

Megh: 1935. okt. 10.

és neje Werkner Aranka

Szül: 1874. ápr. 28.

Megh: 19???

E sírkövet állíttatta

szerető hitvese"

Olvashatatlan sírfelirat





Ez egy szintén nehezen olvasható sírfeliratot tartalmazó síremlék, de talán Weisz és Kaunitzer vezetéknevek olvasható rajta. (Utóbbi név teljes mértékben elképzelhető a lentebb látható egyik sírfelirat miatt is!)

Olvashatatlan sírfelirat










"Kaunitzer Mór
1848-1917

Kaunitzer Andor
1884 - 1918 ??"


2013. március 22., péntek

Orosz katona sírja Kerekegyházán

A Kerekegyházi temető egyik eldugottabb szegletében még ma is fellelhető egy, az első világháborúban fogságba esett orosz katona sírja. A sírfelirat tanúsága alapján 40 havi fogság után, 1918. december 3-án hunyt el az igen fiatal, mindössze 23 éves katona, Emanuelov Dimitrij. 

Emanuelov Dimitrij sírja 2013. márciusában

 Aki esetleg bármi információval tud szolgálni a témával kapcsolatban, kérem jelezze az oldal jobb oldalán látható e-mail címen! Köszönöm!

2013. március 20., szerda

Szovjet katonai parancsnokság Kerekegyházán 1945 nyarán?

Eddig más írott forrásban nem találkoztunk azzal az állítással, amelyet a SZEB egyik szovjet vezetője közölt a magyar kormány részéről vele tárgyaló politikusokkal. Íme:


„Ugyancsak Beljanov vezérőrnagy közli, hogy Kerekegyházán, a község kérelmét figyelembe véve, ideiglenes katonai parancsnokságot állítottak fel.”


Az idézet forrása az 1945. augusztus 18. napján készült feljegyzés 6. része, amely feljegyzés a Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviseletében tárgyaló Szviridov altábornagy, Beljanov vezérőrnagy, valamint Erdei Ferenc belügyminiszter és Farkas Mihály belügyminisztériumi államtitkár közötti tárgyalásról készült. 
Az irat lelőhelye a MOL. Közli: Baráth Magdolna – Cseh Gergő Bendegúz: A SZEB és Magyarország 1945 nyarán = Társadalmi Szemle, 1996. 5. szám 80-93. oldal. 

A SZEB tagjai (forrás: lazarus.elte.hu)


Kiegészítés: 

A Szövetséges Ellenőrző Bizottságok (SZEB) a második világháború után győztes hatalmak által a fegyverszünet betartására és a kormányok működésének ellenőrzésére megalakított testületek voltak a legyőzött országokban a győztes hatalmak részvételével. Churchill és Sztálin 1944 októberében találkoztak, hogy megtárgyalják a háború utáni rendezést és a befolyási övezetek kérdését. A szovjetek megszállta területeken a SZEB-eket gyakorlatilag ők ellenőrizték. A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány küldöttsége 1945. január 20.-án írta alá Moszkvában a fegyverszüneti megállapodást, amely az ország szuverenitását korlátozva az egyezmény betartatását a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra bízta. A szovjetek elutasították a brit és amerikai szövetségesek javaslatát, hogy a szovjet elnökletű SZEB csak a szövetségesek egyetértésével hozhasson határozatokat. Kompromisszumként a szövetségesek csak konzultációs jogot kaptak. Az egyezménynek egyéb súlyos következményei is voltak: a SZEB a későbbiekben beleszólhatott a magyar választások szabályaiba és magyar állampolgárokat tartóztathatott le a magyar hatóságok vagy a szövetségesek beleegyezése nélkül. A SZEB elnöke Vorosilov marsall, első alelnöke Szviridov altábornagy és a szovjet kormány politikai megbízottja G. M. Puskin diplomata lett. Amerikai és angol missziója is volt. (forrás: www.wikipedia.hu)

A fenti bejegyzés hitelességének ellenőrzése még folyamatban van, ezért minden segítséget elfogadunk ez ügyben! Ha valakinek van olyan rokona, ismerőse, aki tudna mesélni erről a témáról (vagy éppen bármi másról, ami Kerekegyháza múltjához köthető), az kérem jelentkezzen!

A fenti bejegyzés létrejöttében segítségünkre volt Dr. Kenyeres Tibor! Köszönjük neki az újabb érdekességet!

2013. március 16., szombat

Ficzek János - 1848-49-es honvédszázados 1.

Ficzek János hosszú évekig pusztabírói, majd később városi bírói feladatokat látott el Kerekegyházán. Azelőtt részt vett az 1848-49-es eseményekben is, először Görgey nemzetőrdandárjában szolgált, azután közvitéz lett a bácskai hadtestnél. 
1849. január 19-én főhadnaggyá léptették elő és századosi kinevezést kapott a III. hadtestben. Tagja lett a jász-kerületi honvédegyletnek, majd a Jászárokszállástól egyre inkább függetlenedő Kerekegyháza pusztabírója, később a teljesen független és önálló település bírója lett.
A fennmaradt írások szerint nagy szerepet játszott Kerekegyháza fellendülésében, ezt mutatják a következőkben idézett korabeli jellemzések.

Kálóczy Ferenc egykori jegyző így jellemezte munkásságát: 
„1857 év előtt Kerek-egyháza egy nagy pusztaság volt, s mint puszta Jászárokszállás közbirtokosságának volt a birtoka... Ezen nagy pusztaság felett  a felügyeletet egy pusztabíró három csősszel végezte. A pusztabíró Ficzek János volt, ki a község szervezésében tevékeny részt vett, s később a községnek majd  húsz  évig volt a bírája... A község alakulásában nagy része volt. Mint jogvégzett  ember,  a  község minden  ügyébe  belefolyt. Amint észrevette,  hogy a regálé váltsága be fog következni, az volt a legfőbb törekvése, hogy a község kocsmáját minél magasabb áron adhassa ki haszonbérbe, mi megtörténvén, alapját vetette meg a kártalanításnak, hogy tehát a község 106200 korona kártalanítási összeget kapott,  az kizárólag Ficzek János bíró érdeme, ezzel azután megvetette alapját a községnek is.”

Kada Elek Kecskemét egykori polgármestere ezeket a mondatokat mondta róla a település 50. évfordulóján rendezett ünnepségen:
"...balatoni Farkas János megfeszített tevékenységgel,  hű segítő társával,  az akkori bíróval, Ficzek Jánossal addig okoskodtak, addig munkálkodtak, hogy épültek a házak, szaporodott a lakosság, s íme ma, ötven esztendő után művelés  alatt  áll  a puszta összes  földje,  fasorok, ligetek emelik bájait, a régi vad buckák helyén boldog lakosságú, viruló község hirdeti a magyar szorgalmat, és erősíti a jövőbe vetett hitel.”

Ficzek János 1900-ban, 77 évesen hunyt el, sírja a kerekegyházi temetőben található:

Ficzek János sírja 2012. őszén

2013. március 12., kedd

Szalma- csárda Kerekegyháza határában

A mai 52-es számú főút mellett, közvetlenül az ágasegyháza-izsáki elágazásban található a csárda jelenleg is, mai nevén Vándor-csárda. Véleményem szerint sajnos meg vannak számlálva a napjai, lévén elég gyér forgalmat bonyolíthat, legalábbis amit az agglomerációs közlekedéseim során tapasztalok.

Egy 1883-as térképen Szalmas-csárdaként (forrás: arcanum)

A csárdák - a magyar néprajzi lexikon megfogalmazásában - a településeken kívüli, pusztákon, utak mentén álló kocsmák, melyeknek legtöbbször kocsiszínjük vagy szekérállásuk volt, ahol a szekerek fedél alá kerülhettek és a lovak megpihenhettek. A csárda szóra 1755-től van adat.
A kiskunságban rengeteg ilyen csárda volt a 18-19. században, melyekhez gyakran betyártörténetek is kapcsolódtak.

Egy régi, 1938-as kőnyomatos, mti-s híradásban a következő, nem túl vidám, viszont talán a csárda szempontjából érdekes hírre bukkantam:

MTI hír 1938-ból (forrás: arcanum)

2013. március 9., szombat

Kerekegyházi református templom 1.

Ismét egy kedves olvasótól kapott bejegyzést tennék közzé, melyben egy tudósítás olvasható az 1911-es templomavatásról, amely tudósítás a Protestáns Egyházi és Iskolai lap, 1911. szept. 17-i számában jelent meg. Köszönjük!

A templom egy régi képeslapon



Templomavatások. 
A kecskeméti egyházmegyében levő kerekegyházai egyesült protestáns leányegyháznak egyháziasságban és áldozatkészségben ritka népe, mint-egy 30 ezer korona költséggel gyönyörű kis templomot építtetett, melyet Baksay Sándor püspök az egyházmegye legelőkelőbb papjainak részvételével f. é. szept. hó 3-án avatott fel. Az ünnepnap reggelén Kerekegyházáról hoszszú kocsisor és lovasbandérium ment az Ősz püspök elé, hogy a határon üdvözölje. Ádám Kálmán esperes a kecskeméti egyházmegye nevében meleg szavakkal köszöntötte, s fejezte ki előtte az egyházmegye hódolatát. Majd rövid pihenés után megkezdődött az istentisztelet a templomban, s a be nem férőknek a templom előtt. Ezeknek a kivül maradtaknak Deák Mihály pusztaszentkirályi hitoktató tartott istentiszteletet. Bent a templomban az istentisztelet püspök úr fölavató imádságával és áldásával kezdődött. Az alkalmi beszédet Takács József czeglédi lelkész tartotta. Az ő hatalmas, lelkes, hévvel előadott beszéde magával ragadta a hallgatóságot. Majd Sárkány Béla kecskeméti evangélikus főesperes öt kisdedet keresztelt. Kár, hogy az alkalomhoz szabott gyönyörű beszédet a megvárakoztatott csecsemők sivalkodása miatt csak a legközelebb ülők élvezhették. Az úrvacsorai beszédet Mészáros János kecskeméti lelkész mondotta, ki komoly betegeskedése ellenére is eleget tett ezen elvállalt feladatának. Végül Ádám Kálmán esperes buzgó záróimája után véget ért a templomi istentisztelet. Utána a lelkészlakáson az egyesült protestáns egyház, a r. kath. egyház és a község elöljáróságának tisztelgő küldöttségét fogadta a püspök. Egy órakor a kaszinóban 110 terítékű bankett volt, melyen megjelent a nagy r. kath. község plébánosán kivül a község egész intelligencziája. Az ünnepélyen a szomszéd Kecskemétről jelen voltak: Kacsóh Pongrácz, a neves zeneszerző, Horváth Mihály országgy. képviselő, Papp György rendőrfőkapitány, Sándor István főjegyző, Györffy Balázs ref. főgondnok, Beretvás Pál ev. főgondnok, ifj. Szappanos Elek és István, továbbá Kovácsy Kálmán képviselő és még számosan.

Márc. 15-i ünnepélyen