 |
| Újságcikk a Petőfi Népében |
A címben említett személyről talán kevesen hallottak az utóbbi évtizedekben, de remélhetőleg sokak emlékezetében még él Csonka Józsi bácsi jóságos tekintete, aki gondoskodásával összefogta a Búhegyben élő családokat. Életének a Petőfi Népe egy kedves újságírója is emléket állított egy cikkben, ami valószínűleg valamikor a '90-es években íródott, de az évszámot egyelőre a feledés homálya fedi. A "Nagypapáról" szóló újságkivágás féltve óvott családi ereklye nálunk.
 |
| A Csonka- tanya régen |
Csonka József 1913-ban született és 1982 óta nyugszik a kerekegyházi temetőben. A cikkben olvasható tanyáról és a mellette álló keresztről már készült korábban bejegyzés a blogban, ami itt található: http://kukalia.blogspot.hu/2012/11/csonka-kereszt-buhegyben.html
A tanya külleme - hála a sorsnak és az időközbeni gazdáinak - nem változott sokat, a keresztet azonban mostani tulajdonosai lecseréltették, mivel az egyszerű fakeresztet már tönkretette az idő vasfoga.
A mezítlábas püspök elnevezés nagyon kifejező, hiszen egy nehéz időszakban sikerült neki összetartást biztosítani a Búhegyben élő szegény tanyasi fiataloknak és családoknak.
Valljuk be, manapság talán még nagyobb szükség lenne egy-egy mezítlábas püspökre, pedig akkortájt ténylegesen nehéz idők járhattak, de talán erről a mai idősek többet tudnának mesélni!
 |
| A képet a kerekegyhaza.hu -n találtuk korábban, készítésének körülményi nem ismertek! |
Aki bármit tudna még mesélni Csonka Józsi bácsiról, az kérem jelentkezzen!
Kedves Sz.Z.!
VálaszTörlésKöszönöm! Köszönöm, mert Te ismeretlenül egy olyan embernek állítasz méltó emléket akit nem is ismertél. Sokat hallhattál Róla, de Te talán még meg sem születtél,amikor mi már elvesztettük Őt.
A nagypapámat.
Én magam is meglepődtem, amikor az újságcikk írója megjelent édesapámnál, és hosszas beszélgetésbe, emlékezésbe kezdtek. Ámulva hallgattam a történeteket egy emberről, aki lányokat menekített az orosz katonák elől, aki kialakított egy jelzőrendszert a buckában, mikor kit hova lehet elrejteni.
A tanyasi világban táncos összejöveteleket szervezett, próbálta feledtetni a nehéz napokat. Egyfajta kulturális központot hozott létre.
Mindezt és még sok mindent mást én is ezen a délutánon tudtam meg. Sajnos már későn! Már nem tudtam elmondani Neki mennyire tisztelem, becsülöm mindezért. Soha nem büszkélkedett, nem kérkedett tetteivel. Szégyellem, de sokáig azt sem tudtam, hogy az általad többször említett Csonka kereszt is az Ő nevéhez fűződik. Nem tudtam, hogy a nagyszüleim állították ezt az egyszerű életüket is hűen tükröző emléket a tanyavilágban.
Számomra a Ő a beteges Nagypapa volt.
De hála Czakó Ferenc újságírónak ez a kép a papámról kezdett kiteljesedni. Még napjainkban is újabb és újabb történetekkel ajándékoz meg a sors.
Köszönöm Neked még egyszer! Esélyt adtál a technika segítségével arra, hogy majdani unokáim is büszkék lehessenek üknagyapjukra!
Szeretettel:Szabó Attiláné