Móczár Antal és kastélya Kerekegyházán

Móczár Antal egyike volt azon földbirtokosoknak, akik Jászárokszállásról betelepülve, Kerekegyháza fellendítését tűzték ki célul. Élete és tevékenysége a város honlapjáról: 

"Móczár Antal 1862. július 6-án született Jászárokszálláson, nemesi család sarjaként. Feleségével az 1880-as évek elején költözött Kerekegyházára, akitől 6 gyermeke született. Személye meghatározó volt a helyi szőlő- és gyümölcsgazdálkodás meghonosításában, a parasztság mezőgazdasági irányú szakmai nevelésében. Az egykori Dózsa Termelőszövetkezet az ő földjein alakult, amelynek központja a Móczár kastély épülete volt. 1935. június 12-én halt meg Kerekegyházán. Néhai Móczár Antal még életében végrendelkezett. A birtokot Antal és Ferenc fiaira hagyta, hogy ne osztódjon annyi felé a föld, míg leányait kifizette.

A jegyzőkönyvek szerint miután Kerekegyházán letelepedett, a futóhomokon kezdett gazdálkodni, erdőt, szőlőt, gyümölcsöst telepített, és lehetővé tette, hogy Kerekegyházán a szőlő és gyümölcs kultúra magas szintre emelkedhessen. Szorgalmas munkája eredményeként a sivár homokot ma már virágzó paradicsommá változtatta, mindeközben pedig időt és fáradságot nem kímélve, önzetlenül részt vett a község vezetésében és irányításában is.

Magánélete, a családi élet tisztasága, rendezett vagyoni viszonyai, hazafias és vallásos gondolkodása mindenki számára jó példaként szolgált. Minden társadalmi, felekezeti és egyéni érdeken, önzésen és széthúzáson felül emelkedve munkálkodott a község felvirágzásán. Annak örült, ha az ő próbálkozása nyomán elindult gazdálkodók sikereket értek el, és ezzel Kerekegyháza fejlődésnek indulhatott.

Alkotásainak egy részét, például a Hitelszövetkezetet, amelynek elnöke volt, az I. világháború romba döntötte, és közel 40 évnyi becsületes munkával szerzett vagyona is semmivé vált, amikor felajánlotta azt a haza oltalmára. A háborút követően nem esett kétségbe, amikor a gazdasági élet alapjait újból le kellett raknia, hanem istenbe vetett hittel és reménnyel dogozott fáradhatatlanul.

Móczár Antal világi elnöksége alatt épült fel a római katolikus templom, amelynek haláláig főgondnoka volt, a plébánia, a 10 tantermes iskola, és 70 kat. holddal gyarapodott az egyház vagyona. A község második adófizetőjeként olyan intézmények létesítését is támogatta, amelyekből neki közvetlen haszna nem származott ugyan, de a község számára haladást jelentettek. Az ő kezdeményezésének köszönhetően épülhetett meg nagy anyagi áldozatok árán a Kerekegyházát Kecskeméttel és Budapesttel összekötő vasút.

Egyszerű, becsületes, puritán jelleme a nyilvános szereplést nem szerette, csak csendben, láthatatlanul szeretett dolgozni a falu nyugalma és fejlődése érdekében. A községalapító balatoni Farkas János örökét ő vette át, és a településnek hosszú évtizedeken át vezetője, első polgára volt, akire nem csak sudár termete és jóságos tekintete miatt, hanem az általa elért eredmények miatt tisztelettel és szeretettel tekintett fel a település valamennyi lakója. Érdemeit a Kormány 1924-ben gazdasági tanácsosi kitüntető címmel ismerte el.

Egyéniségét jól tükrözi, hogy akik meghallgatták, azok meg is fogadták tanácsait, követték őt és bíztak benne. Akik személyesen ismerték, nemes lelkű, derűs kedélyű magyar emberként írták le, akinek még akkor is tekintélye volt a legutolsó nemestelen ember előtt is, amikor a rémuralom tekintélyt nem ismert.

1902 és 1905 között megépíttette a ma is álló kastélyt. A kastélytól kb. 400 méterre észak felé található a kerekegyházi határ legmagasabb pontja. Ezt jelölte ki Móczár Antal a maga és családja majdani nyughelyéül. Móczár Antal hamvait a maga választotta családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ezt követően mintegy 15 évig az utódok gondozták, de elköltözésük után idővel környékét felverte a gaz, és felelőtlen emberek a sírt is többször barbár módon feldúlták."

Az általa építtetett kastély a mai napig áll, bár sajnos már nem őrzi régi fényét, mindenesetre még ellenáll a mai kor és az általa közvetített nemtörődömség viszontagságainak: 

Szemből

Épült 1902 és 1905 között

A kastélyt rejtő fák

Hátulról