Lajosmizsei gyűjtés Kerekegyházáról, köszönet érte Sántaőznek:
"Kerekégyházárú, arrú nagyon keveset tudok. Csak annyit hallottam belőlle, hogy Kerekégyházát, valami kerek épület vót ott, arrú nevezték Kerekégyházának. Ez is ilyen eepusztított rész vót. De Kerekégyházát a jászárokszállásiak kapták meg Mária Teréziától. Namost, Jászárokszállás még Jászberénytű még túl van nyóc-tíz kilométerre, Kerekégyháza meg Lajosmizsétű van vagy tizenégy kilométerree arrább, ezé ők jobban hanyagóták, mer az messze vót.
Na majd aztán későbben, ők is hasznáták gulyajárásnak, csordajárásnak, aztán később ők is ugyanúgy, mint a jászberényiek, hozzáfogtak szétosztani a pusztát. Meghirdették ott Árokszálláson, minden, hogy jönnek léfelé, aztán kinek mennyi főd köll, annyit mértek itt, díjtalanú, ajándékba Kerekégyházán. De sokan nem jöttek lé, messzellötték, minden.
Aztán vót égy Farkas nevű ember, saját fődje nem vót, hanem csak így bérölt fődet. Vót neki kocsija, lova. Az eejött Kerekégyházára, a földosztásra. És hát nagyon kevesen vótak, kinek mennyi köllött, annyit méretek ki neki. És ez ott égy nagy darab fődet eevállaat, és kimértek neki errű a nyugati felin a falunak. Oszt fogta magát, oszt léhurcókodott ide...
1824. május 7-én született Jászárokszálláson. 24 évesen önkéntesen állt be a szabadságharc katonái közé. 1848 szeptemberében közvitéz, majd a jász-kerületi önkéntes nemzetőr zászlóaljban, már hadnagyként szolgál. Harcol Jellasics ellen, és részt vesz Buda ostrománál is, ahol hősiességéért főhadnagyi rendfokozatba léptetik elő. Hősies katonai szolgálataiért századosi rangot kap, és végül ezzel a rendfokozattal szerel le a 190-es Honvédzászlóalj gyalogezredéből.
A Szabadságharc bukását követően amnesztiában részesül, Gödöllőről Kecskemétre, majd birtokvásárlással Kecskemét melletti pusztaságra települ. A puszta Jászárokszállás város közbirtokosságának tulajdona, melyet legeltetésre használtak. Farkas János 1856-ban - az egész országra kiterjedően birtokfelosztás útján - megalapítja a ma is fönnálló Kerekegyháza nevű települést, ahol 1908-ban hal meg.
...Aztán vótak ott ilyen nádasok, meg vótak imitt-amott nyárfaerdők, csinát ottan a jószágának is, meg magának is putrikat. Lovaknak, marhának fészert, magának putrit, oszt légyüttek ide a nagy területre lakni.
Oszt majd későbben többsző vót olyan, hogy gyüttek az árokszállásiak lé, őhozzá, mer az egész pusztán még csak őneki vót égy kis gunyhója, lakása. Odamentek hozzá, hogy:- Mutasd má meg, hun van az én fődem!Mindig a legrosszabb sivatagot mutatta.- Á, ez nem köll nekünk, lögyön a tied! Adjá égy vacsorát, meg megalszunk nállad, oszt lögyön a tied!Oszt így a rengeteg fődet összeszedte! (nevetünk) Az a szegény ember! Nem annyit, amennyit ő akkó kapott, amit kiosztottak, hanem mindet nekiadták.
Oszt utánna nem tudott vele mit csináni, evvee a sok főddee, eement arra Örkényre, Gyónra, Dabasra, meg Némedire, télen, oszt agitáta a szegény embereket, hogy gyüjjenek ide hozzá, ű ad nekik ingyen nádat, meg ad nyárfát faanyagnak, meg ad égy hód fődet, ahova építeni tudnak.
Aztán arrú sokan, sári tótok, meg némedi svábok, meg mittudomén, kik gyüttek hozá, oszt kimérte nekik az utcákat, adott nekik égy hód fődet, ez a tied, az a tied. Osztán utánna, mikó má lételepödött égy csomó, akkó ottan rábeszéte őket, hogy őneki azt a homokot űtessék be neki erdővee. Ha égy holdat beültetnek neki, ad nekik két hód fődet érte. Aztán a sok szegény ember egész ősszee, meg télen űtették neki az ottan az erdőt. A miacsodának, a Farkasnak.
Aztán utánna, amikó má kicsit megfészkeetek, akkor meg fordíttatta velük föl az erdő szélitű a falu széliig – akkó az mind szöllő vót. Fordíttatta velük, hogyha égy holdat betelepítenek szöllővel, három-négy hold feketeföldet ad nekik. De a másébú, nem az övébű! (nevet) Oszt lett neki ott tizenvalahány hold szölleje. A Farkasnak.
Amikó meg má összeszedte annyira magát, épített oda a falu szélire, a nyugati sarokba égy kastélyt, a Farkas-kastélyt. Később ott vót a gépállomás, a gépállomási iskola, most nem tudom, mi van benne.
Ezeket a népeket, akiket errű összehordott – égyik vót tót, a másik vót sváb -, égymással sé nagyon tudtak beszélni, hanem mutogattak meg magyaráztak, oszt akkó elnevezték, hogy Kukália.Oszt azé lett a neve Kerekégyházának Kukália! (nevet) Mer nem értették egymást, csak kukogtak, amíg aztán meg nem tanúták égymás nyelvit. A gyerekeik má beszétek.
Meg Árokszálláson nagyon sok vót a cigány, Kerekégyházára is gyüttek. De nagyon sok cigány betelepűt Kerekégyházára!
Ezt Kerekégyházán hallottam, mer az égyik sógorom ott lakott a református templomma általellenbe, kétszáz méterre. A feleséginek a nagybáttya meg az idősek meséték, ott laktak Kunpusztán, a Farkas-kastélytú kint. És azok soróták, hogy telepödött ez így lassan be."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése