 |
| A meghívó |
Kerekegyháza és a református gyülekezet történetének szép emléke vált ismertté ezzel a jó százhúsz éves meghívóval.
A teljes szövege: „Meghívó. A jászkerekegyházi ev. ref. iskola javára 1892. május 15-én ngs. Farkas János úr erdejében, a kastélyon felül lévő nyírfásban zártkörű majális rendeztetik, melyre t[isztelt] urat és családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti-díj páronként 1 frt 50 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hírlapilag fognak nyugtáztatni. Kezdete d. u. 3 órakor. Jó ételekről gondoskodva van. Bor ingyen. Kellemetlen idő esetén a mulatság a tanítói lakon fog megtartatni. Sziládi László Kecskemét.” [A zárójeles kiegészítés Kenyeres Tibortól]
Nézzük, miről mesél e meghívó!
 |
| Régi képeslap egy kedves olvasótól |
Településünk létrehozója
valójában a jászárokszállási közbirtokosság volt, amely az 1850-es években,
amikor a pusztakerekegyházi legelőket állattartásra már nem tudták célszerűen
használni, a Jászárokszállás tulajdonában lévő területen kitűzte az új
település helyét, utcáinak vonalát, a telkeket. Ezen alapítás miatt kezdetben
Jászárokszállási Kerekegyházának nevezték településünket, majd rövidebben
Jászkerekegyházának. Az 1862-ben önálló községgé vált – de akkor még a jász
anyaváros jogát alkalmazó – új település 1900-tól már csak a Kerekegyháza nevet
viseli, s mikor a Jász Kerület is betagozódott a vármegyékbe (1876), az
anyavárosi jog helyett az általános állami jogokat alkalmazták.
Az „ev. ref.”
rövidítés az ’evangélium szerint
reformált’ kifejezésre utal, mert 1881-től egyházunk neve így hangzott: „evangélium szerint reformált magyarországi
keresztyén egyház”…
A meghívóban írt majálist a református elemi iskola
javára szervezték meg. Bizony, már az 1870-es években épült itt egy tanterem, s
egy vallástanító-lelkészi lakás (egy épületben), s az istentiszteletek is a
tanteremben voltak – írta Orbánné Beke Anikó a gyülekezettörténeti
dolgozatában. Szerinte a tanterem, s a lelkészlak a mai parókia helyén voltak.
(Ne feledjük, a ma ismert kántortanítói ház, s az elemi iskola csak később,
1928-ban épült; a templom pedig 1911-ben.)
Nem tudhatjuk, hogy 1892. május
15.-én milyen idő volt, azt azonban tudjuk, hogy az év tavaszán Kecskeméten
sokáig erős észak-keleti szél fújt, viszont május 27-től tíz napig 30 fok
feletti meleg volt.
A „ngs” a nagyságos titulus
rövidítése; Farkas János úr pedig a településünk alapításában nagy szereppel
bírt balatoni Farkas Jánost (1824-1908) jelöli, kinek nevében a „balatoni”
nemesi előnév nem a tóra, hanem a Heves megyei Balaton községre utal. Kastélya
ma is áll, jelenleg magántulajdonban van. Annak környékén nagy erdőt
telepített, részben a homok megkötése céljából, részben fafeldogozás céljára,
amely a családjának az első világháború után szép jövedelmet hozott. A
jászárokszállási születésű Farkas János ugyan római katolikus volt, mint a
jászok, ám semmi felekezeti elfogultság nem volt rá jellemző. Az előző évben, 1891 októberében Jászkerekegyházán
tartott püspöki látogatást Szász Károly, a dunamelléki református egyházkerület
püspöke, aki Farkas János kastélyában szállt meg. Arról így tudósított a
Protestáns Egyházi és Iskolai Lap című országos hetilapban az ismeretlenül
maradt szerző. S a tudósításból a meghívóban írt majális helyszínéről is
megtudunk valamit.
„Rövid beszélgetés után újra kocsikra ültünk, hogy hivatalos
szállásunkat elfoglaljuk Farkas János földbirtokos ur fényesen berendezett úri
lakában. Ő ugyanis jóelőre önkényt fölajánlotta szíves vendégszeretét és kath.
vallású létére kérte a szerencsét, hogy püspök urat, úgyis mint régi barátját,
s kíséretét magánál fogadhassa. Kastélya lépcsőzetének alján várta ő méltóságát
az ősz házi úr, typusa az igazán törhetetlen magyar földes úrnak és mint a
gyermek repesett örömében, hogy uj kastélyát ilyen vendég avatja fel, az igaz
magyar-vendégszeretet templomává.
A gyönyörű parkot ültetvényeivel — mind a háziúr keze munkája,
szorgalmának eredménye, a több ezer holdra menő erdősítés mellett, melyek mint
püspök úr mondá — az egykori futóhomokot, buczkát Istenkertjévé teszik —
szemlélgettük, s a kastély gyönyörű berendezését, melyben a patriarchalis
otthonosság mellett, a modern technika kényelmi eszközei is feltalálhatók. Az
estelinél szives házi gazdánk saját termésű remeknél-remekebb dinnyéi — melyek
ő felsége asztalára is szoktak jutni — csábítottak bennünket az önmagunk elleni
vétkezésre. Kedélyes társalgás közt telt
az idő, minek során megemlékezett szíves gazdánk arról a nagy fordulatról is,
hogy ezelőtt 28-30 évvel a futóbetyárok szoktak nála ilyen tömeges látogatást
rögtönözni, s ime most apostolok veszik erre utjokat. Bizony nagy változás! nem
csak a természetben, a talajban, hanem a társadalmi és erkölcsi viszonyokban
is. Sok ily derék embert hazánknak!”
 |
| Farkas- Kastély |
(A képen egy az 1900-as
évek elejei képeslapon a Farkas-kastély. Érdekesség, hogy a homlokzati családi
címer helyén ma egy ún. köztársasági Kossuth-címer van, azaz olyan, amit az
1849. április 14.-ei trónfosztás után alkottak meg és használtak. Jó lenne
tudni, miért.)
A meghívó szerint a belépti-díj
párok számára 1 forint és 50 krajcár volt. Összehasonlításként: abban az időben
a 16 oldalas Protestáns Egyházi és Iskolai Lap egy száma 20 krajcár volt, egy
féléves előfizetés vidékre pedig 4 forint 50 krajcár.
A belépti díj összege nem volt
eltúlzott, a környező településeken (Kecskemét, Jászlajosmizse) rendezett
táncmulatságoké is ennyi volt. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvekből
tudjuk, hogy 1894-ben a kerekegyházi gyülekezet 78 forintért kőpincét
csináltatott, míg az 1895-ös – szintén az iskola javára rendezett - táncmulatság
tiszta bevétele 80 forint volt. A felülfizetés azt jelentette, hogy a belépti
díjon felül további adományt lehetett tenni az iskola javára. A „Sziládi László
Kecskemét” kifejezés a kecskeméti nyomda megjelölése volt. Miként előző számunkban
írtuk, a Sziládi Károly által 1841-ben alapított nyomda hosszú ideig a város
első számú nyomdája volt, igényes, szép kiadványokat, kisnyomtatványokat
készített.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése